Kezdőlap/Békevágy

A Kolozsvári család

Az előítéletek félelmetesen felszínes tömege miatt ma már sok helyen elvárják, hogy magyarázkodjon az ember, ha egy nemzet kultúráját szeretné megismerni. Pedig egy nemzetet megismerni, annak kultúrájába beleszippantani: nos, ez sokkal inkább szolgálja a megbékélést a nemzetek között, mint a gyilkos előítéletek, ahol felnőttkorunk ellenére még mindig az egyszerű mesebeli jó, és félelmetes gonoszra osztjuk a környezetünket. Ennek jegyében fantáziánkkal szépre színezzük a jónak gondoltat és komorra, ijesztőre, elvadítóra, a valóságosnál sokkal csúfabbra a gonosznak gondolt mesebeli alakot. A gyermeki léleknél ez rendjén is van így. A baj az, ha valaki magát jólértesült felnőttnek gondolva is így marad és nem szokik le a felnőtt mesék félelmetes, oly sokszor pusztító világáról.

A Balalajka Orosz családi étterem tulajdonosai, András és Kátya örömmel fogadták egy keresztény szeretetszolgálat felkérését. Annak tartalma pedig az volt, hogy ukrán nagycsaládokat, akik hazájukat kénytelenek voltak elhagyni a háború miatt, fogadjanak vendégül éttermükben és idézzék fel a, remélhetőleg csak átmenetileg elhagyott otthon ízeit. Orosz állampolgárokként azonnal igent mondtak a felkérésre. Aztán kiderült, hogy ők maguk már ettől függetlenül is segítettek menekülteknek, gondjukat viselték hosszú hónapokig, ezért a felkérés náluk azonnal nyitott szívekre talált.

E kis történettel, nem tagadom, szerettem volna kedvet csinálni a kedves Olvasónak, hogy ha teheti, keresse fel a Balalajka Orosz Bisztrót, ahol olyan hangulatos élményben lesz része, amit nem fog elfelejteni. A Kolozsvári család, igazi vendéglátósként, nem csupán a tradicionális orosz ételek, mint a pelmenyi, a borscs, a szoljanka, vagy a pavlova torta okán repíti el a vendéget, hanem azzal a családias atmoszférával, András egyáltalán nem tolakodó, ugyanakkor humoros ismeretterjesztő adomáival, amelyek közvetlenséget teremtenek, ahol az embernek tényleg van kedve maradni. És közben rádöbben arra, hogy ideológiák és aktuálpolitika nélkül sokkal jobb íze van az ételnek. Meg hogy a nemzetek sokszínűsége nem egy olyan értéktelen kolonc, amitől minél előbb meg kell szabadulni az emberiségnek. Hanem ha szeretnénk még ízeket, karakterességet élvezni a világban, ismerjük meg a nemzetek kincseit, értékeit, gondolkodásmódját. Ha a nagypolitika szintjén ez olykor lehetetlennek is tűnik az érdekek kusza és érthetetlen világa miatt, egyéni szinten még van lehetőségünk kifejezni: békét szeretnénk. Olyan békét, amit maradéktalanul talán majd csak egy következő korszak hoz el a nemzetek számára. Hiszen valaki mondta: az igazi béke nem egyszerűen a háború átmeneti hiánya vagy felfüggesztése.

Kormos Ferenc