Kücsön Gyulának hívják a vízivilág megálmodóját, akit környezete ( azt mondja ő maga) makacs és maximalista embernek tart. Pedig ő csak egy álmodó, aki ragaszkodik az álmaihoz. Néhány éve került a településre, amolyan terápiás célzattal. Budapesti székhelyű topvállalkozásait maga mögött hagyva egyszerűen csak pihenésre vágyott. Ahogy mondja, tulajdonképpen horgászni jött ide pár éve. Aztán ez lett belőle. Többször átutazott a térségen Budapestről Szabolcs megyébe tartva, de elfoglaltságai miatt nem nagyon tudta, mi is az a Tisza-tó: egy elsuhanó táj, néhány település, egy híd. Ennyit jelentett neki. Aztán jött a lassítás. Egy régi horgász barátja hívta le Sarudra: az akkori horgászszövetség elnöke. Az érintetlen táj szépsége rabul ejtette a megfáradt üzletembert. Egyre sűrűbbek lettek a találkozások, ahogy az már egy igazi szerelemnél lenni szokott. Aztán már jó lett volna nem csak vendégségben maradni, ezért az Élményfalu megálmodója kinézett a településen egy romos parasztházat. Nem csak egy ilyen volt, de elsőre egyet választott a sok lehetőség közül, hiszen a 2010-es évek derekán volt itt bőven elhanyagolt, gazdátlan ingatlan. Sarud zsákfalu lévén, az érintetlen természet páratlan szépsége ellenére is egy elnéptelenedő község volt. Aztán a fővárosi vállalkozásai közül az egyikben ő szervezte a Budapesti Állatkert ZOO-táborait, amelynek egyikét álmodta a Tisza-tó partjára. A romos parasztház egy szobáját belakva, kialakítottak még három helyiséget, ahol elkezdődtek az első gyermektáborok. Először a helyi kikötőstől béreltek partszakaszt, hogy a gyermekek vízhez találjanak, majd 2017-ben a strand üzemeltetőjének is kissé elege lett a vállalkozásból és eladta az üzemeltetési jogot Gyula cégének. Így most már az egyre szaporodó gyermeklétszám mellett, miközben újabb romos ingatlanok szépültek meg a településen, a strand is nyakukba szakadt, annak minden örömével és persze terhével. Amikor az üzleti modelljéről faggatom, hogy hogyan sikerült ezt az álmot néhány év alatt így megvalósítani, akkor csak annyit mond: nem klasszikus üzleti alapon közelítette meg a kérdést, hanem vállalkozása pénzeit, ahogy fogalmaz: „beleölte”. Ráadásul a magyar pályázati rendszer sajátossága miatt a különleges „üzleti modellre” állami vagy pályázati pénzt sem lehetett szerezni. De ő azt mondja, számára a mosolygós vendég feledteti a gazdasági bukót, világ életében abban hitt, hogy ha befektet valahol, az előbb vagy utóbb vagy forintban, vagy egyéb értékben megtérül az embernek. Ám, hogy gazdaságilag is nyereséges legyen a vállalkozás, az szerencsés esetben a következő nemzedék esélye lehet. Arra viszont büszke, hogy szezonban 60 embernek is tud munkát adni a faluból, valamint, hogy néhány éve alig akad eladó ház a településen és nem csak ingatlanosok vesznek, hanem sportolók, üzletemberek is megszerették a környéket és vagy leköltöztek, mint ő, vagy vásároltak a faluban ingatlant. Persze, hogy mennyire sikerült lelassulni az üzletember tempójából, nos, erre a kérdésre csak mosolyog: a sportra, mozgásra nem igen marad ideje, mivel az álmai még úgy érzi, félúton vannak a megvalósulás felé. És addig nincs megállás. Persze, mondja derűsen, az már most is sokat jelent lelkileg, hogy ha egyszer majd eljutok erre a pontra, akkorra lesz egy saját „játszóterem”. Hogy az álomból mi hiányzik még? Saját példáját szem előtt tartva egy rekreációs házat is álmodott, ahol szívesen látná vendégül a hozzá hasonló, pörgésből megcsömörlött üzletembereket, hogy hozzá hasonlatosan megtalálják az igazi értékeket. A Sarudi-medence egyediségét kihasználva egy vitorláscentrumot is szeretne megvalósítani, amely ideális környezetben a Fertő-tó infrastruktúráját biztosítaná sportág szerelmeseinek a Tisza-tó partján. Terveihez befektetőket is vár. Tisztában van azonban azzal is, hogy Sarud nem tud egyedül csodát tenni a térségben. Jó lenne, ha az itteni vezetők abbahagynák a veszekedéseket és rájönnének a politikai és gazdasági szereplők egyaránt, hogy mint turisztikai régió együtt tudnak igazi eredményeket elérni. Ehhez viszont szükség lenne egységes Tisza-tó koncepcióra, amely átível megyéken, egységet teremt és riválisnak maximum egyéb turisztikai régiókat tekint, nem a másikat. Ha ilyet látna, abba örömmel beleállna és elfoglalná a saját helyét, hogy ebben a csapatjátékban mindenki győztes legyen. Addig is Sarud számtalan lehetőségével, szálláshelyeivel, kulturális és sportprogramjaival a következő szezonban is várja az érdeklődőket.

Kormos Ferenc