Milyen téma következhet vajon, ilyen cím
alatt?
Megmondom azonnal: egy szubjektív
könyvajánló, amely
igyekszik mellőzni a
sablonokat, és a szokásos megközelítést.
Sokkal inkább betekintést szeretnék adni az
olvasóknak egy „életfelfogásról”, életszeretetről, amely sugárzik ezekből a gyermekeknek írt könyvekből. Tóth Marianna, a szerző,
az ELTE pedagógia szakán végzett, négygyermekes anyuka, aki nem mellesleg táncpedagógus. Igen, és már a második gyermekeknek
szóló könyve került kiadásra ebben az évben.
Szóval, író is.
Van egy cicám: Tejfel – ez a mesekönyv nemcsak meséket tartalmaz, hanem verseket, játé-
kos nyelvtörőket, fejtörőket is. Az egyik kedvencemet már ide is kanyarítom:
A sebesen futó strucc
Hét, te strucc! Igazán tudsz,
ha ilyen sebesen futsz,
S mily puccos rajtad
e tollas strucc-cucc.
Nos, kezdhetjük a gyakorlást!
A könyvben szereplő történetek nagyon is
alkalmasak arra, hogy a gyerekekkel közös
élményeket szerezzen az olvasó. Nem csak a
meghitt esti meseolvasásra gondolok, hanem
arra is, hogy egy-egy délutánon a történetek
olvasása, megbeszélése a gyermekek számára
ismeretszerzést, szövegértést, a gondolkodási
képességek fejlesztését, szókincsgyarapítást
is jelent, sőt, vidám rajzok készítésére is ösztönöz… A legfontosabb talán mégis az, hogy a
történetek kedvesek, tanulságosak, szerethetőek – és az együtt töltött idő soha vissza nem
hozható kincsét is adják mind a szülők, mind a
gyerekek számára.
Nyafka Janka versei időtállóak, hiszen olyan
eseményekről szólnak, amelyek valamennyi
családban előfordulhatnak. Legyen szó kistestvér érkezéséről, nátháról, vagy éppen egy vihartól való félelemről. Persze ott van a rendrakás ügye is a gyerekek szobájában, meg a
kócos haj reggelenként, a veszekedő copfok…
Mindez olyan kedves rajzokkal kiegészítve,
amelyeket gyerekek készítettek, és azonnal
belopják magukat a szívünkbe.
Azt sajnálom, hogy amikor a mi négy gyermekünk kicsi volt, még nem jelentek meg ezek
a könyvek, mert biztosan ott lettek volna a
kedvencek között, az „olvasós polcon”. No, ez
nem jelenti azt, hogy az unokáknak ne olvasnék majd szívesen ezekből…
A családi élet középpontba állítása, Apa és
Anya – így, nagybetűvel, méltó helyére téve
– a testvérek, az első és legfontosabb közösség, ahol a gyermekek szocializálódnak. Egyre ritkább ma, hogy egész családokról szóló
történeteket olvashatunk. A mai gyermek- és
ifjúsági irodalom igyekszik reagálni a társadalomban tapasztalható jelenségekre: a sok egyszülős gyermek sorsára, vagy éppen a mozaikcsaládok speciális helyzetére. Éppen ezért is
üdítő ez a kiadvány, ahol mindkét szülő helyet
kap, egy szoros közösséget alkotnak a családtagok, szeretettel és humorral oldják meg az
éppen aktuális feladatokat, apróbb-nagyobb
ügyeket. A kötet hitelességét a szerző szemé-
lye adja: hiszen az ő hétköznapjainak a lenyomata is mindez. Ahogyan a négy gyermek életét szervezi az óvoda, iskola, edzés, zeneiskola,
munka, háztartás… Ez maga az élet szeretete,
megbecsülése.
Ajánlom a könyveket kicsiknek, nagyoknak
egyaránt.
Szakmai szempontból óvó néniknek, és taní-
tó néniknek, hiszen jól használhatók a mesék
és a versek mindennemű fejlesztésre, ráadá-
sul olyan kedves formában, hogy a gyermekek
észre sem veszik, mennyi mindent tanultak és
gyakoroltak közben.
Kicsiknek, mert ezeken a rövid verseken keresztül megszerethető az olvasás.
Nos, a nagyoknak, akár szülők, akár nagyszü-
lők, ajánlom, mert Nyafka Janka történetein
keresztül vissza tudnak emlékezni saját gyermekkorukra, és az mindig jót tesz, frissen tart.
-Kormos Kata-