A szolnoki Repülőmúzeum, közismertebb és találó nevén RepTár, egy igazi sikertörténet. Az öt éve működő múzeum élén még sem egy repülési szakember, hanem egy külgazdaság szakos közgazdász áll. Aki persze odafigyel az égi lovagok szakmai tanácsaira, de intézményt vezetni és működtetni, nos, az sokszor egy más műfaj. Kovács Ákossal a RepTár vezetőjével tekintettük át a fiatal múzeum életét a megálmodásától a tavaly novemberi záráson át a jelenlegi helyzetben történő működtetésig. Persze álmodozunk is együtt: vége a járványnak és sok más intézménnyel együtt a megújult Reptár is újra kinyit majd.

Kezdjük a városfejlesztési szem ponttal! A városrész jól járt a RepTárral.

-Annak idején 2012-ben, amikor a város turisztikai stratégiáját kidolgozták, egy ötlet volt a sok közül, hogy a szandaszőlősi Repülőmúzeumot költöztessük be a városba. Akkor még korántsem volt biztos, hogy ez így lesz, de idővel az ötlet „átment”, 2016. szeptember elején pedig megnyitotta kapuit a Reptár. Valóban, ha innen kezdjük vizsgálni ennek a hasznát, elsőként megemlíthetjük, hogy a Reptárral ez a városrész teljesen rehabilitálódott. Akik régebb óta itt élnek, azok tudják, hogy ezen a környéken még nappal sem volt ildomos járkálni, mostanra azonban a városnak egy új súlypontjává vált ez a terület. A Magyar Honvédségnek és a MÁV-nak sem nagyon volt forrása az itt fellelhető műkincsek javítására, az épületek állagmegóvására, így a projekten belül egy komoly gyűjteménymentő akció is lezajlott. Ezen túl három olyan műemlék jellegű épület is megmenekült a pusztulástól, mint Szolnok egykori vasútállomása, az Indóház, valamint a Vízház és a Rámpás rakodó. Végül létrejött egy olyan turisztikai attrakció Szolnokon, amely évente 80 ezer látogatót vonz a városba. Ráadásul adataink alapján az idelátogatók 80 százaléka kifejezetten a RepTár miatt jön. Ez pedig olyan felelőséggel ruház fel bennünket, hogy rajtunk keresztül magáról a városról is képet alkotnak vendégeink. Ezért kezdettől fogva igyekeztünk komoly színvonalat biztosítani az ideérkezőknek, hiszen nem csak a RepTárat kell népszerűsítenünk, hanem a városunkat is.

-Egyértelműen látszik, hogy a mű- kincsmentés valóban lendületet kapott a RepTár létezése óta. Ami a mai korban pedig már elengedhetetlen, az a kulturált közeg, ahová szívesen bejön a látogató és nem csak a fanatikus repüléstörténet-rajongók, hanem a gyermekes családok, vagy egyszerűen csak a katonai élet iránt érdeklődők.

-A „tálaláson” valóban rengeteg múlik. Jöttek új gépek, eszközök a repüléstörténethez kapcsolódóan hagyatékból, magánszemélyek, illetve a Magyar Honvédség felajánlásából is. A mai múzeum már nem elég, hogy csupán kiállított tárgyakból álljon: olyan interaktivitást kell biztosítani, ahol a modern eszközök segítségével el is tudjuk repíteni a látogatót, hogy még maradandóbb élményt nyújtsunk. A kiállított gépekhez visszatérve: elmondhatjuk, olyan gyűjteményünk jött létre az öt év alatt, amelyre joggal lehetünk büszkék.

-Valóban. Haditechnikai bemutatóparkok vannak a világon. A repülés szerelmeseinek „ereklyéi” azonban ilyen számban és minőségben viszonylag kevés helyen találhatók meg.

-Így van. Amikor elkezdődött a munka, nem volt egy előzetes minta, hogy ezt így meg így kell csinálni. Ez nem egy franchise, amit csak át kell ültetni az adott helyi körülményekre. Igyekeztünk mindent tudatosan megkomponálni, hogy minél erősebb legyen a felhasználói élmény, amit ma a látogató a RepTárban megkap. E mögött komoly munka van a legapróbb részletektől kezdve a látogatás összbenyomásáig. Talán hozzájárul ehhez személyem is, aki nem a repülés világából érkeztem, hanem azt figyeltem, hogy azt a látványt, szakmai tudást, amely a RepTár révén felgyülemlett, ne csak egy szűk szakmai réteg tudja élvezni, hanem a kívülálló, széles rétegek számára is fogyasztható legyen. Külgazdaság szakos közgazdászként pénzügyi és reklám-marketing vonalon dolgoztam korábban. Nem is az a feladatom, hogy értsek a repülőkhöz, arra ott vannak a szakemberek. Nekem működtetnem kell a komplexumot és azokat az embereket megtalálnom, akik partnerek ebben. Az elmúlt öt év legnagyobb eredménye az, hogy egy olyan csapat jött létre, amely globálisan is látja azt a képet, amit erősíteni szeretnénk. Ha megnézzük a közösségi oldalak visszajelzéseit, azokból is kitűnik, hogy a látogatóink mennyire elégedettek a személyzet munkájával.

-Az említett látogatószám, illetve, hogy „békeidőben” szinte mindig tele van a tekintélyes nagyságú parkoló, alátámasztja az elmondottakat. Az ország legkülönbözőbb pontjairól érkeznek a vendégek a Repülőmúzeumba. Mire volt még szükség a fent említetteken túl a sikerhez?

-Nyilván kellett az a vízió, az a látásmód, ami az alapításkor felmerült: hogyan lehetne szélesebb rétegeket bevonni és érdekeltté tenni a repüléstörténet megismerésében. Indirekt módon, de ezt a célt szolgálják kísérő-rendezvényeink is, legyen szó akár koncertről vagy gyerekek számára meghirdetett múzeumi éjszakáról. Tudom, hogy más projektek mennyit költenek arra, hogy minél több helyen láthatóak legyenek, megismerjék őket. Amiben én hiszek, az az, hogy ha egy vendég elégedetten távozik tőlünk, azt el fogja mondani másoknak is. Véleményem szerint sokkal erősebb alapokon nyugszik egy ilyenfajta ismertség.

-A téli álom, a kialakult egészségügyi helyzet hogyan befolyásolja a Repülőmúzeum jelenét és jövőjét?

-November 11-én zártuk, így az év végi rendezvényszezon teljesen kiesett. A nyáron viszont a belföldi turizmus erősödése nálunk is megmutatkozott a napi szinten 1000 fő fölötti látogatószámmal. Az éves tervünket ezzel sikerült hozni. A tulajdonos önkormányzat szerencsére biztosította, hogy a zárás ideje alatt senkit se kelljen elküldenünk. Mi is megteszünk mindent, hogy a tulajdonosnak segítsünk, bármilyen programhoz,ha hívnak, ott vagyunk. A webshopunk megnövekedett forgalommal működik, a vendéglátás területén pedig átálltunk mi is az ételkiszállításra. S hogy mi várható 2021-ben? A rendezvények területén az idén szűkülni fognak a lehetőségeink, nagy rendezvényeink, koncertjeink feltehetően nem lesznek, de szakmai programjainkat elő tudjuk készíteni. Február 5-ig kell leadnom a pályázatot, amely biztosíthatja majd, hogy az elkezdődött munka a megváltozott körülmények között is tudjon folytatódni. Ebből most még nem árulok el részleteket. Bízom benne, hogy a pályázatom elnyeri majd a tulajdonos tetszését és akkor nyilvánossá válnak azok az innovatív ötletek, melyek tovább színesíthetik a Reptár eddig sem szürke palettáját.

Kormos Ferenc