Gaál Róbert vezetőedző

-Jól működő lakberendezési áruházad van Szolnokon. Most mégis a kosárlabdáról beszélgetünk egy sikeres projekted kapcsán. Hogy is van ez?

-Huszonkét éve vagyok vállalkozó, azóta itt élek a városban. Ezelőtt nyolc évvel kerültem kapcsolatba a kosárlabdával. Olyan közeget fedeztem fel, amiről korábban fogalmam sem volt. Annak idején én atletizáltam, a kosárlabda engem eddig a pontig nem hozott lázba. Akkor azonban az egyik barátom levitt egy kosárlabda meccsre, majd amikor elmentem a fiam edzésére, láttam, hogy ő is mennyire éli ezt a sportot. Onnantól nem volt megállás, bejártuk Európát, és eljutottunk NBA-meccsre is. Ez olyan élményt adott a családnak, hogy azt gondoltam: adok vissza a sportágnak itt helyben, hogy mások is, egyre többen megtalálják ezt az örömet. Látva a sportág működését itt Szolnokon, ez az álom megvalósíthatónak tűnt.

-A várostól amúgy sem áll messze ez a sportág.

-Ez igaz. Általános jelenségnek láttam, hogy sok gyermek eltávolodik az idő során a sportágától, így a kosárlabdától is. Méghozzá olyan apró dolgok miatt, amelyek kis odafigyeléssel könnyen lehet változtatni. Teszem azt, nem úgy szól hozzá az edző, ahogy kellene, nem érzi jól magát a fiatal egy adott csapatban, vagy éppen a tanulás és a sport összehangolásának kérdésében nincs, aki megfogja a kezét a fiatalnak, hogy nem szükségszerű a sportot feladni. Úgy gondoltam, hogy ha a magán angol vagy matematika órák mintájára létrehozunk egy olyan közeget, szolnoki volt játékosok segítségével, akik a szakmai felkészültségük mellett tudnak egy-két jó szót szólni a gyerekekhez, akkor mi is ki tudunk alakítani egy ilyen motiváló közeget. Olyan közösséget, amely összekovácsolja a szülőt, a fiatalokat, a volt sportolókat, szurkolókat és a jövő játékosait.

-Leginkább tehát az utánpótlás iránt éreztél felelősséget.

-Így van. Azt látjuk, hogy a kluboknál nem mindig jön össze a pénz és az akarat erre, pedig a hosszútávú cél mégis csak az lenne, hogy magyar fiatalokkal töltsük fel a csapatokat, hogy ők is tudják képviselni azt a játéktudást, amit ma a csapatok jórészt a nemzetközi játékospiacról igyekeznek pótolni.

-Mikor fogant meg benned ez a gondolat?

-Amikor a saját gyerekem kezdeti sporttapasztalatait láttam. Ahhoz, hogy a céljaikban motiváltak tudjanak maradni, segítségre van szükségük. Olyan hozzáértő, pedagógiai segítségre, ami nem az erőnlétre, fizikai teljesítőképességre koncentrál csupán, hanem foglalkozik a belső, mentális folyamatokkal is. Olykor egy-egy vállveregetés, biztatás komoly kríziseken is átsegítheti a növendékeket, amiért esetleg a későbbiekben hálásak lesznek, hogy az edző bá’ hitt bennem, pedig én már abba akartam hagyni a sportot. Hány ilyen történetet hallunk mai élsportolók szájából. A célunk, hogy a magunk részét hozzátéve egyre több ilyen hálás sikeres fiatal legyen. Látjuk, hogy az U11-es korosztálytól kezdődően sokkal kiemelkedőbb eredményeket lehet elérni a fiataloknál, mint később, mikor már felnőtté válnak. Ez természetesen nagyon függ a hozzáállás, a szemlélet korai megalapozásától. Saját gyermekemen és is tapasztaltam, hogy egy-egy nehezebb időszakban nekem kellett vigasztalni, erőt adni. Sokkal jobb azonban, ha ezt egy hozzáértő edzőn és egy támogató közegen keresztül is megérzi, hogy igenis neked itt a helyed, számítunk rád, mert a szülő végül mégiscsak elfogultnak tűnhet. Ezért a megerősítésért is hoztuk létre tulajdonképpen a közösséget, hogy a már előbb említett emberi motivációs tényezők mellett a legmodernebb eszközökkel, felszerelésekkel támogassuk a sportoló fiatalokat.

-Úgy gondolod, hogy olykor a régi módszereket alkalmazzák ma, ahol tényleg csak a nyers erő és csupán a teljesítmény számít?

-Az egész társadalom változik. Valóban túl erős az eredménykényszer, ami sokszor a könnyedség rovására megy, ami nélkül pedig nincs magas színvonalú játék. Véleményem szerint túl hamar, már fiatal korban is erre szocializálják a játékosokat. Emiatt pedig sok a kudarc, a félbehagyott életpálya. De ha nincs meg a motiváció, akkor nincs miért a kudarcból felállni, hogy csinálja a sportoló még keményebben a dolgokat. Mert a kudarc elkerülhetetlen a fejlődéshez, de a motiváció által a gödrökből ki lehet jönni és töretlenül tovább lehet haladni.

-Mire ösztönöztek ezek a felismerések?

-A terv 1-2 év alatt fogalmazódott meg bennem. Gaál Róbert a komplexum vezetőedzője 6 éve dolgozik mellettem. Ő aktív játékosként, majd csapatedzőként vett részt a sportágban. Figyeltük együtt az NBA-t, az Euroligát, hogy ott mitől mennek másképp a dolgok. Csak arra a következtetésre jutottunk, hogy egyéni képzésre van szüksége ma már azoknak, akik magas szinten szeretnék művelni a sportágukat.

-Az ötletből mikorra jutottál el az elhatározásig: fel kell, hogy épüljön a kosárlabda csarnok?

-Megvásároltuk az összes speciális eszközt, megkerestük az erre nyitott és ambiciózus edzőket, akikkel a Véső úti sporttelepen 2020 július 25-én nyílt napot hirdettünk, melyen a szakemberek és a látogatók mellett tiszteletét tette Szalay Ferenc polgármester úr is, aki egyébként a Magyar Kosárlabdaszövetség elnö- ke. Már akkor beszélgettünk arról, hogy ez a rendezvény csupán egy amolyan „próba- üzem”, de végső soron egy saját komplexum létesítése a célunk. Amikor a helyet kerestük, szempont volt, hogy könnyen megközelíthető legyen, lehessen parkolni és hogy a sporttevékenység ne zavarja az embereket. Miután megtaláltuk a Kiss Ferenc úti telket, 2020 októberében kezdtük el az építkezést, december 10-én pedig már át is adtuk az Evolution Basketball Arena-t.

-Ebben a járvány miatti korlátozásokkal teli időszakban hogyan sikerül beilleszkedni a város sportvilágába?

-Valóban egy furcsa helyzetben nyitottunk, de volt egy olyan törvény, mely szerint a leigazolt játékosok járhatnak edzésre, így ez pont elég volt arra, hogy el tudjunk indulni. Az elmúlt időszakban pedig egyre nagyobb bizalmat sikerült kiépíteni a szakmai stábbal közösen, úgyhogy ma már több mint 100 leigazolt játékosunk van, akik napi szinten járnak hozzánk edzésre. Sikerült a Szolnoki Sportcentrummal is megállapodást kötni. Egy három hónapos próbaidőszakot kaptunk, ami úgy gondolom, nagyon jól sikerült, hiszen van egy U14-es lánycsapat, amely már a mi háttértámogatásunkkal működik. 2009 óta nem volt erre példa, hogy ez a korosztály A döntőt játsszon, most ez megtörtént.

-Milyen lehetőséget kínál a sportkomplexum az idelátogatóknak?

-A létesítmény udvarán van egy kültéri 3x3-as streetball pályánk szabvány méretekkel, ami szabadon használható. A jövőben szeretnénk itt bajnokságot is tartani. Van egy kinti teraszunk, ahol akár a szülők, akár más idelátogató a későbbiekben kellemes környezetben tud várakozni, vagy meginni egy frissítőt. Mivel a játéktér egy üvegfallal van elválasztva az előtértől, ezért a kíváncsiak, akár az edzésre is bekukkanthatnak. A benti játéktér egy fél kosárlabdapályányi nagyságú, három palánkkal. A földszinten pedig található egy legmodernebb gépekkel felszerelt konditerem is, ahol személyi edző által tartott edzést is lehet igényelni. Az emeleten az öltözők mellett van lehetőség szaunázni és masszázsszolgáltatást igénybe venni. A későbbiekben szeretnénk majd tovább bővülni. Van ugyanis még egy 300 négyzetméteres épületrész a telken belül. Itt egy speciális konditerem lesz, ahová már nem annyira a hagyományos konditermi gépeket tervezünk elhelyezni, hanem olyanokat, amelyek inkább az atlétikai edzések eredményét, valamint a regenerációt és sérülésből való felépülést segítik majd.

- Milyen programok zajlanak jelenleg az arénában?

-Júniusban, júliusban a nyári programjaink. Edzésprogrami rendszerünk felelőse egy szakmában nagy névvel rendelkező edzőnk, Bácsalmási Gábor. Nála lehetett időpontokat foglalni, ha jól tudom ez már be is telt. A Sportcentrum pedig minden évben rendez kosárlabda tábort, idén már ebbe a táborba bekapcsolódik a létesítményünk is.

- A nagyközönséget hová várjátok?

-A nagytermünk a hétköznapokban szinte teljesen foglalt, a 16-19 óráig terjedő időszakban viszont várjuk a sportolni vágyókat. Ez a terem most felajánlható csoportos foglalkozásokra. Nem csak kosárlabdára, hanem kisebb közösségeknek egyéb csapatsportokra is. És itt van a már előbb említett konditermünk, ahol az a tervünk, hogy akár személyi edzőt biztosítva, aki természetesen nem csak a gyakorlatok, hanem az étkezés területén is tud tanácsokat adni, fogadjuk az érdeklődőket.

-Mik a távlati tervek, álmok?

-Jelenleg ugyan az utánpótlásra fókuszálunk, de álmunk hogy NB1-es játékosok is felfedezzék a létesítményt, eddzenek nálunk. Ennek már vannak előjelei: egy DVTK játékos a női csapatból, aki egyben válogatott kerettag is. Ő eltöltött nálunk 2 hetet, kértük a véleményét, szerinte nem kérdés, hogy szeretné folytatni az együttműködést. A jövőben a fiatalok akár a példaképeikkel is találkozhatnak itt. Ez az álmom, hogy egyre több ilyen játékos jól érezze magát a csarnokunkban.

- Ahogy most itt beszélgetünk, látom, hogy zajlik az élet…

-A csarnokunk nyilvános a sportolni vágyók előtt, akár 24 órában is nyitva vagyunk, ha szükséges. Itt csak a fiatalok szorgalmán, elkötelezettségén múlik a siker.

Kormos Ferenc