-Mindannyiunknak átalakult az elmúlt időszakban a munkavégzése, időbeosztása. Gondolom polgármester úr sem a polcait rendezte az elmúlt hónapokban

-Valóban, az én életem is átalakult. A hivatal fele otthonról dolgozott. Ugyanez vonatkozott az alpolgármesteri szintre is, ők is beosztották egymás között, hogy hogyan vesznek részt az egyes programokon. A tervem az volt, hogy kétnaponta egy-két órát töltök bent, ezt azért az élet sokszor átírta. A megyei védelmi bizottsággal például stratégiai kérdésekben többször össze kellett ülnünk, emellett eldöntöttük, hogy a város milyen döntéseket hozzon a járványügyi helyzet aktuális kezelésére. Egy szűk kör hetente kétszer találkozott, és ennek eredményeként videóüzeneteket szerkesztettünk és küldtünk a város lakóinak.

-Mit tapasztalt, hogyan fogadták a szolnokiak a korlátozásokat?

-Az emberek jelentős része rendkívüli fegyelmezettségről tett tanúbizonyságot. Nyilván nem mindenki, és általában a téma az volt, hogy ki nem, de most beszéljünk arról, hogy sokan viszont igen: maszkot használnak, tartják a megfelelő távolságot, betartották a kijárási korlátozás rendelkezéseit

-Amikor lehetővé tette a kormány az önkormányzatoknak, hogy hét végenként helyi rendeletekkel szabályozzák a közösségi életet, Önök éltek ezzel a lehetőséggel: bevezették a maszkhasználat kötelezővé tételét a zárt terekben

-A mi humánigazgatónkat úgy hívják, hogy dr. Versitz Éva, aki jogi doktor ugyan, de van egészségügyi, valamint védőnői képesítése is. Az ő affinitása a témához egészen magas szintű. A másik dolog pedig, hogy nem először kerültünk válsághelyzetbe, gondoljunk csak az árvizekre, vagy a ciánszennyezés esetére. Megvan bennünk az a képesség, hogy inkább előre kell gondolkodni, inkább komolyabb lépéseket kell tenni azonnal, hogy a későbbi problémákat meg tudjuk előzni, ha még ez nem is tetszik pillanatnyilag mindenkinek. Amikor megkaptuk a lehetőséget a kormánytól, hogy egyedi szabályokat, rendelkezéseket hozzunk városi szinten, akkor valóban megléptük, hogy az összes helyen kötelezővé tettük a maszkhasználatot a helyi üzletekben és a közösségi közlekedésben. Azt a rendeletet is azonnal hatályba léptettük, hogy három embernél nagyobb csoportosulások se legyenek a város területén.

-A rendelkezéseket megelőzte az előkészítés, hogy ha már kötelező a maszk Szolnokon, akkor legyen is belőle elegendő

-Valóban sok dolgot tettünk azért, hogy ezeket a rendelkezéseket bevezethessük. Több, mint 60 ezer szájmaszkot osztottunk szét a városban, két szolnoki cég gyártotta ezeket le, emellett a Szolnok Összefog facebook-oldal is szétosztott néhány ezer db-ot. Azóta már közforgalomba kerültek a maszkok, de az országban ezt nem sokan tették meg, hogy ilyen mosható, fertőtleníthető, többször használatos maszkokat tudtak osztani a lakosságnak. Időben léptünk azon a területen is, hogy amikor szükséges volt bezártunk bölcsődét, óvodát, iskolát. De emellett mindhárom típusú intézményben az ügyeletet biztosítottuk végig.

-Adakozás is elindult a városban. Erről mit lehet tudni?

-A kórházaknak az állam rengeteg felszerelést és eszközt biztosított a munkához. Ezzel párhuzamosan mi is elindítottunk egy gyűjtést. A Hetényi Géza kórház alapítványához mintegy 20 millió Ft, a MÁV-kórházhoz 8 millió forint értékű adomány jutott el ezen a csatornán keresztül. Ezen felül a város egy 10 milliós keretet nyitott meg az állami támogatáson túl, hogy a gyógyító munkának semmiféle anyagi akadálya ne legyen. Legutóbb 1000 db vírustesztet rendelt meg a Hetényi kórház 2,5 millió Ft értékben. Ezt az összeget a város állta.

-Most, így június elején mit lát polgármester úr: milyen állapotban van a „város idegrendszere”?

-Az emberek jelentős része fegyelmezetten viselte a korlátozásokat, nagyrészt ennek, valamint a kormányzat és az Operatív Törzs szakértelmének köszönhető, hogy már szinte minden korlátozást feloldhattunk. A szolnoki fertőzöttségi eredmények a legalacsonyabbak közé tartoztak hazánkban, erre joggal lehetünk büszkék. Nálunk például az idősotthonokban egyetlen fertőzött sem volt, mert az országban elsők között rendeltünk el látogatási tilalmat, valamint a dolgozók is bent laktak, így nem adtunk esélyt arra, hogy bejusson a vírus. Az eredményességhez minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy mi nem csupán a város határáig védekeztünk, hanem a környező településekkel meglévő kistérségi együttműködés részeként segítettük a szomszédos önkormányzatokat, közösen gondolkodtunk, s cselekedtünk.